Van, hogy csak s�rni akarok. Tal�n mert egy kis sz�net �ll be a mindennapi rohan�sban, �s van id�m arra, hogy feldolgozzam az �rz�seimet. Hisz ez a gond. A napok gyorsan t�nnek el m�g�tt�nk, csak robogunk el�re, tessz�k az egyik l�bunk a m�sik ut�n, s tal�n vissza se n�z�nk. Sokan azt mondj�k, nem szavad a m�ltban �lni. Igazuk van, az csak megm�rgez. Nem foglalkozhatunk azzal, ami a m�ltban t�rt�nt, azt m�r nem v�ltoztathatjuk meg. De nem felejthetj�k el, ez a l�nyeg. Ott lesz vel�nk �r�kk�, m�lyen be�gyaz�dva benn�nk. S ha m�ss� nem is tehetj�k, esetleg j�v�tenni, vagy egyszer�en csak elfogadni, erre sz�ks�g�nk van. Ez minden. Fel kell fognod, elfogadnod azt, ami t�rt�nt, �s egy�tt �lni vele. De ha csak elz�rod magadban �jra �s �jra, akkor elveszel a r�szletekben, ahelyett, hogy l�tn�d az eg�sz k�pet, hiszen megragadhat egy r�szlet, de tudnod kell, hogy az nem minden. Nem csak abb�l �ll. Ez az ami t�nkretesz minket. Nem �llunk meg. Pedig n�ha, csak egy leveg�v�telre is, de kell. S ha meg�llsz, l�thatod, ami elt�nik a rohan�sban. Hogy te is egy ember vagy, �rzel, �s ezt nem felejtheted el.