A sorozatjunkie végül nem szavazta meg, de meg tudom érteni őket. Nem vagyok gyakorlott, és a rendhagyó stílus sem segít benne. De veletek megosztom. Jó olvasást. :P

Komoly összetett kritikát eddig még nem írtam, csak a gondolataimban fogalmazódott meg jó párszor. Így lehet, eléggé eltérek majd a megszokottól. De vágjunk is bele.

Ezt a részt szerintem abszolúte Clara stílusa, meg a személyének rejtélye adta meg. De valljuk be a drága Doktorunk is hozta a formáját. A történet, ami sokak szerint kicsit háttérbe került, hogy a világot most a hóemberek, az emlékezni képes hó fenyegeti. Ez vegyítve egy kis Sherlock Holmes stílussal eléggé ütős. Lehetne.

Továbbiakban spoileresen.

Elöljáróban megjegyezném, hogy szeretem a sorozatok azon részeit, amikor a legelején elejtenek egy-egy szót, történik valami jelentéktelen, és gondolhatnánk, minek is van helye a részben, de persze már tapasztaltak vagyunk az ilyenekben és alapból kattog az agyunk vajon milyen szerepe lesz a végkifejletben. Az indítás is valami ilyesmi akart lenni, meg hát valahogy csak bele kell kezdeni a történetbe.

És jön Clara. A stílusa kegyetlen jó. Vagyis az én listámon kibérelte az első helyet. Ha már új útitárs, hasonlítjuk össze, miben is tér el a többitől. Mindig valami újat akarnak hozni, most mi lett az? Volt Rose, aztán Marta, majd Donna és a Pondék. Sokáig Rose volt a kedvencem, a maga egyszerűségével, Martha számomra egészen felejthető, aztán jött Donna, aki egyszerűen nem illett a képbe, majd elképzelni sem tudtam volna mást. Idegesítő volt, tudálékos, s valahogy mindig odavaló. Ebben hasonlóak egy kicsit Claraval, aztán Amy és Rory. Nem ez volt az első alkalom, hogy két útitárssal áldotta meg az ég a Doktort, de sajátos légkörével, itt egy családdá váltak. Amy, aki ellentmond a Doktornak, Amy akinek egész életét körbevette a Doktor jelenléte. Ő Amy. Amelia Pond.

És most itt van Clara. Aki egy kicsit Donna a tudálékoskodásával, egy kicsit Amy az ellentmondásaival, de mégis… egyik sem. Képes rá, hogy átverje a Doktort, hogy mást tegyen, mint amit szokott. A beszólások, és érzem, sok lesz még a közeljövőben. Tipikusan váratlan, új, kiszámíthatatlan, mindig mást hoz, mint amit várnánk, éppen ezért tudjuk, hogy mi lesz.

„It’s smaller on the outside.”

Ehhez kell hozzáadni, az őt körbevevő rejtélyt. Nevelőnő, felszolgáló. Miért állt be felszolgálónak? Az akcentus? Meg, hogy kétszer meghal? Hm… jó indítás, új fűszert ad a shownak, egy újabb vonalat, ami miatt nem érezzük úgy, hogy most is csak jéé, van egy új útitárs, mennek ide, mennek oda.
Ezt szeretem talán a legjobban a Doctor Who-ban. Kerülik az ismétlést, persze van elkerülhetetlen, de amit csak lehet, eltérítenek egy másik útra, és igazán remek dolgokat kerekítenek ki belőle.

Nem tudjuk pontosan mennyi idő telt el Pondék elvesztése óta, csak annyit, hogy most is mély melankólia lengi körül a mi drága Doktorunkat, mint minden alkalommal, amikor elveszti az útitársait. Elhatározza, hogy nem akar új partnert.

„It's the same story, every time. And it always begins with the same two words.”

De most azt is váltig állítja, hogy nem menti meg többé a Földet, a világot, az univerzumot. Elismerésem, mert most tényleg kitartó volt. Annyi jel, annyi baljós jel, és mégis képes hátat fordítani neki. Inkább éldegél a felhők fölött, elrejtve a kíváncsi szemek elől. Vagy mégsem?

A játék, az egy szavas válaszokkal az egyik legjobb rész volt, az egész egy teszt volt, amely bemutatta, mennyire különleges Clara. Ismeri a Doktort, megérti, még nem tudjuk miért, vagy, hogy hogyan, ez a rejtély része, de csak még inkább a képernyők elé betonoz minket ezzel is.

„Az igazság egyes számú. A hazugság nem más, mint szavak, szavak, szavak.”
„Truth is singular - lies are words, words, words.”

A kedvenc válaszom, mikor a „zöld nő” hosszan ecseteli, hogy a Doktor nem kedves, a Doktor nem segít, és Clara, csak ennyit mond: „Szavak”.

S elhangzik a kulcsszó is. Pond. Egyben a tó, mint a veszélyforrás. S emlékeztető arra, mit veszített a Doktor, de ugyanakkor mi is hajtotta előre sokáig. A Pond szó és név egyben, tényleg mindent megfogalmazott, amire a Doctornak szüksége volt, és ami leírta a helyzetet.

Az egyedüli problémám nekem is csak az volt a résszel, hogy behozták a Sherlock Holmes dolgot is, mégsem lett belőle semmi, volt is, nincs is. Nem igen kapott szerepet, kihagyható lett volna. De egy piros pontot azért kap tőlem a próbálkozás, mert Sherlock Holmes fan vagyok. A történet is elveszett, a megoldás sem tetszett igazán. Mégis a karakterek, a köztük lévő kémia. Aztán a vicces részek. „Krumplifej”, mutogatás, bábszínház. Apró Doktor heppek. Ezek mind feledtetik velem a negatívumokat.

„I do the hand grabbing, that's my job, that's always me!”

Clara okos, minden „teszten” átmegy. A tetős jelenet is kedvenc. Hányadik kedvencnél is tartok már? :P De akkor, ha már újabb listát akarok írni, a részben lévő kedvencekből, akkor azt torony magasan vezeti a Tardiban lezajló beszélgetés. A Doctor feladja, hogy küzdjön az ellen, hogy nem segít. Talál egy új társat, aki megnevelheti, és újabb kalandok várnak rájuk.

„I never know why. I only know who.”

Egészen addig, amíg a váratlan eseménysorozat el nem kezdődik. Clara lezuhan, meghal, majd mégis visszahozzák egy rövid időre, ha megmenteni már nem is tudják. A Doktor, tudja, hogy ő lesz az új társa, így nem is kételkedik abban, hogy életben marad, harcol a gonosz ellen, majd megmenekül „hála” Claranak. Ez a megoldás, mint említettem, nem nyerte el a tetszésemet, de maradhat, van mondanivalója. Mint annak is, ahogy Clara a gyermekek apját „megtanítja” apának lenni. A sok kaland, a bevezetés mellett, van karácsonyi mondanivalója. Éppen ezért is emelem ezt az epizódot a legjobbak közé. S nem elfelejtve az utolsó képkockákat, ahol a 7x01 rész összetalálkozik ezzel a résszel. Ahol a Doktor rájön, hogy Clara a szuflélány, Clara Oswin Oswald. Akivel már kétszer is találkozott, aki kétszer meg is halt, és láthatjuk, hogy lesz még lehetősége találkozni vele.

Összesítve nálam 9/10. Bárki bármit mondhat, a történet, ha el is veszett egy kicsit, összesítve akkor sem adhatok kevesebbet, sőt nagyon elgondolkodtam a 10-es osztályzaton is.