Van is hó, nincs is hó2012.12.04. 22:34, ancsagirl
Az ország egyik felén van hó, a másik felén nincs. Van ahol együtt a család, van ahol szétválasztva, egyedül élünk. Élünk? Létezünk. Van aki örül, ha van hó, van aki szidja. Van aki, örül, hogy nincs hó, van aki szomorú, mert nincs meg a téli varázs. Van aki vágyik az egyedülétre, van aki szinte belehal. Különbözünk, máshogy élünk. Élünk és mégsem. Bal láb, jobb láb, egymás után, túléleni a tegnapot és a mát, a holnap még nincs, nem törődünk vele. Nézünk és nem látunk. Dobog a szív, de nem érez. Gondolkodsz, de nem találsz ki semmit. Vágyakozol, de nem teszel érte semmit. Elmúlunk, elfogyunk, nem növünk, nem cselekszünk. De néha egy szó, mely feléleszt e mélabúbol, meghat, átír, meggyógyít. Csoda, vagy mégsem. Egy viszont biztos, ez a kulcs, ha nincs más út. A szerelem mely mindenen túl, ott van, mindig valahol, vár, hallgat, pihen, majd robban, száguld a szíveden át, hogy legyél az, aki igazán vagy. Szeretve, szerelmesen, ölelő karjai közt. Tudva, hogy minden igaz lehet, talán mindig, néha csak ritkán. De az a biztos pillanat örökre él.
|