Nem tudom, hogy mi k�t Elen�hoz, de nem hagy nyugodni. Ki kell der�tenem. Nem lehet, hogy csak az�rt �rezzek ir�nta valamit, mert hasonl�t Katherine-re. Hasonl�t? Minden apr� r�szlet megegyezik. B�r id�be tellett megszoknom a haj�t. Azok a loknik, amik v�gigsim�tott�k a testemet, mikor megcs�kolt. Eml�kszem az �rint�sre, mikor a kezemmel j�tszottam vel�k. De nem ez a l�nyeg. Elhat�roztam, hogy nem engedhetem, hogy elt�ntor�tson a c�lomt�l. Ami nem m�s, mint Katherine kiszabad�t�sa. De sajnos v�rnom kell, ha a krist�ly m�r n�lam is lenne, sem tudn�m m�g haszn�lni. Fel kell t�lt�dnie az energi�val.  Most �s mindenkorra le kell tiszt�znom magamban Elen�t. Visszagondolva a m�lt h�tre, mikor azt hittem szeretem. Meg�rj�tett. Szeretni, m�st mit Katherine-t? Lehetetlen. De m�gis, Elena folyton a gondolataim k�z�tt j�r. �rzek. Igaz�n �rzek valamit ir�nta. Besz�lnem kell vele. Csak ez az egy �t maradt. S el is j�tt a megfelel� alkalom.

Egy utc�n s�t�lt hazaf�le, egyed�l. T�k�letes c�lpont �s �ldozat lenne. De nem most. Hab�r tudom, hogy � nem Katherine, nem b�rn�m l�tni az � arc�t, mikor meg�l�k valakit. Az emberek �l�se, nem k�n sz�momra. Nincs lelkiismeret furdal�s. Mi�rt is lenne? Ez a term�szet rendje. V�mp�r vagyok, a v�r �ltet. Az embert�l pedig elveszem azt. De T�le nem. Ez az egyik dolog, amit�l meg�r�l�k. M�g sohasem �reztem ezt ezel�tt. Soha nem sajn�ltam senkit. Sajn�lat? Ez t�bb ann�l. V�delmezn�m. B�r lehet, hogy j�tszan�k vele egy kicsit, az�rt teljesen m�gsem ford�t ki magamb�l. De a l�nyeg, hogy nem b�rom ezt �gy tov�bb.

- Szia! – sz�l�tottam meg v�ratlanul. L�tszott is rajta a r�m�let, de csak egy m�sodpercig. A k�vetkez� pillanatban m�r mosolyt is var�zsolt az arc�ra. Azt a gy�ny�r�, l�gy, kedves mosoly�t, amit m�r annyiszor l�thattam rajta az elm�lt hetekben. Nem olyan mint Katherine- � volt. Az �v�ben benne rejlett az �r�lt term�szete, mikor megl�ttad, �rezted, hogy mag�val ragad a vads�ga. A mosolya mindent el�rult r�la. Kiv�ve egyet, hogy v�mp�r.
- �hm… seg�thetek valamiben? – k�rdezet vissza zavartan.
- Bocsi, csak �j vagyok m�g itt Meg tudn�d mondani, merre van a temet�? – A k�r�sem val�sz�n�leg kiss� �sszezavarta, b�r nem meglep�. A temet� nem a legf�bb l�tv�nyoss�g. – Rokonaim lettek ide temetve, csak egy gyors l�togat�s. – tettem hozz�, hogy oldjam a kis zavart. Majd bevetettem a j�l ismert v�mp�r s�rmot. B�r nem mintha, v�mp�rl�t n�lk�l is nem lenn�k hat�ssal a n�kre. A j�l ismert Damon tekintet. Sosem �rtettem igaz�n mi�rt vannak oda �rte. De mint mondani szokt�k, aj�nd�k l�nak ne n�zd a fog�t. Teh�t, nem k�rdezek, csak �lvezem az el�ny�ket. – Sz�val? – Tettem hozz�, mert �gy t�nt ez a cs�b�t� tekintet hat�sosabb volt mint hittem. Zavartan f�le m�g� t�rte a haj�t.
- Persze, ha gondolod meg is mutathatom az utat. Igaz�b�l �tba esik. – Mintha nem tudn�. T�bbet tudok r�la, mint valaha is gondoln�. Ez volt a terv. Amilyen szem�ly Elena, biztos felaj�nlja ezt a lehet�s�get. �n meg majd megillet�dve elfogadom, hogy milyen kedves. Elena… olyan kisz�m�that�. Tudom, mit fog tenni a k�vetkez� pillanatban. Nem �gy mint Katherine. N�la soha. Csak pr�b�ltad k�vetni az esem�nyeket. Vagy � r�ntott mag�val.
- �, ez igaz�n kedves. De csak ha nem f�rads�g. – Majdnem h�nytam magamt�l, ett�l a beh�zelg�st�l. De csak majdnem. Csak akkor, ha belegondoltam abba, mit teszek, mit mondok. Ha mellette vagyok, az eg�sz olyan term�szetesen j�n. Nah ki az ellentmond�sos szem�ly?
- Semmis�g. Am�gy Elena vagyok. – s bar�ts�gosan ny�jtotta fel�m a kez�t. Term�szetesen elfogadtam, de az �rint�s, b�r�nek �rint�se, egy hull�mot ind�tott el bennem. Jobban mondva, �jabbat. Aminek c�lja volt, �tszak�tani a saj�t magam �ltal fel�ll�tott falat, az emberi �nem el�tt. De ezt nem engedhetem. Ez�rt tal�n kicsit, hamarabb is mint illene, elr�ntottam a kezem. Persze, ez sz�m�ra nem volt �szrevehet�. Sem a zavar az arcomon. De az biztos, hogy �n �szrevettem benne mit okozott az �rint�sem. A pillanatnyi hangulat t�kr�z�d�tt az arc�n. S amilyen gyorsan felt�nt, olyan gyorsan el is illant. De persze, nem el�g gyorsan, egy v�mp�r szem�nek.
- �n pedig Damon vagyok. – �s az �nel�g�lt vigyor sz�tter�lt az arcomon. Teh�t � is �rez valamit. De amint belegondoltam ennek fontoss�g�ba. A mosoly le is olvadt az arcomr�l. Bizony�tott, hogy k�zt�nk ott a szikra, �s nem engedhetem, hogy fellobbanjon. Katherine �rdek�ben nem. Ki kell �r�tenem a fejemet. Ez csak egyre rosszabb lesz. Mi a fene t�rt�nik velem?

- Sajn�lom, de nekem mennem kell.  – S m�r fordultam is el, hogy elt�njek otthonom fel�, ideiglenes otthonom fel�. Hisz Zach egyenl�re nem tudhat m�g arr�l, hogy itt vagyok. B�r az els� hib�m biztos gyan�t keltett benne. Elena az oka. Az eg�sz, amit kiv�lt bel�lem. Nem b�rtam tiszt�n gondolkodni, �s egy pillanatra elvesztettem a fejem. Vad�sztam. Ami m�skor nem lenne gond, de hogy minden sim�n menjen a tervemben. Meg kell lapulnom. M�g egy pillanatra visszafordultam, hogy l�ssam az arc�t. A t�voz�som, el�gg� meglepte. F�leg annak hirtelens�ge. De nem b�rtam maradni. A gondolataim… Nem tudok Damon-k�nt gondolkodni. Nem a jelenlegi �nem szerint.