The Perks of Being a Wallflower2012.12.30. 17:49, ancsagirl
Megtörtént. Megnéztem. Már hallottam róla egy ideje, láttam a trailerét, fel is vettem a megnézendő filmek listámra, de nem vártam hatalmas durranás. A jó drámák a gyengéim, mint sok más kategória is. De a jó film, az magáért beszél. Lassan de biztosan miután utána néztem, tudatosult bennem, hogy ez egy könyv adaptácója. A könyv változata az elolvasandó könyvek listám élére került. :P Mennyi listám van mi? A lényeg, ezt könyvben is el akarom olvasnom, és úgy érzem el is kell, hogy minden 110%ig a helyére kerüljön. Tipikusan egy olyan film, ahol nem úgy történnek a dolgok, hogy mindig mindent értünk, mindig van egy kis hiányérzetünk, nem értjük a dolgok miértjét, és ezeket a miérteket bontogatják a film alatt, és mindig a lehető legjobbkor kapjuk meg rá a választ, a lehető legjobb módon. A film után, volt még pár dolog, ami nem volt tiszta, az ilyen filmek után nem is csoda, rákerestem pár dologra, és "igen, tényleg, benne volt" "tényleg említették" gondolatok keringnek a fejemben, mert összességében, minden benne volt, csak talán nem tulajdonítottunk neki jelentőséget, vagy nem érettük meg a jelentését. Szerintem az eddigi szavaim eléggé jellemzik, hogy nagyon tetszett a film. De van is okom rá.
Spoileresen folyt.köv:
"We are infinite."
A múltunk velünk marad, nem hagyhatjuk ténylegesen magunk mögött, míg élünk hatással van és lesz ránk. Megpecsételt minket, de nem úgy mint sokan hisszük. Nem a múltunk vagyunk, nem a múltbeli énünk vagyunk. Folyamatosan változunk, alakulunk, formálódunk az átélt, megtapasztalt élmények alapján. A múltunk is formál, bennünk tovább él, de ezáltal is újabbak, másabbak leszünk. Ezt mutatja be a film, többek között persze.
Itt még a számválogatás, mixkazetta az udvarlás jele. Különcök a főszereplőink. Manapság mondhatjuk, hogy ez a legújabb divat, a filmek, sorozatok világában. De nem csak ennyiről van szó. Ez a film, bemutatja őket, az igazi valójukat, mi történt velük, hogyan élnek, mennyiben mások, mennyiben kükönböznek, és mennyire megegyeznek velünk. Csak annyi a lényeg, hogy másként látják a dolgokat.
A szereplők csodálatosak, mind a karakterük, mind az azokat megformáló színészek. Emma Watson, Logan Lerman, Ezra Miller neve örökre a szívembe zárul, csakúgy mint Sam, Charlie és Patrick neve. Velük együtt éltem át a kalandot, velük együtt száguldottam a kocsival, velük együtt halgattam David Bowie-t. Az egész film alatt meg akartam érteni Charlie-t, hogy mi is volt rá ilyen hatással igazán, mi történt vele, mert ami a történet elején kiderül, az csak egy a sok közül, ami hatott rá. Külön kiemelném, hogy jó volt látni, hogy nem már mindjárt a gyógyulást mutatták be, mint gyakran az ilyen filmeknél, hanem láthattuk, hogy a barátok, a kedvesség sem gyógyít meg minket egy nap alatt. Még ilyenkor is voltak rossz napok, vagy rosszabb napok. Nagyon jól írta le az egész folyamatot. Tetszett, hogy nem csak a fő karakterekre koncentrált, hanem láthattuk például nővére problémáit, és életét. Az egyik legjobb rész talán, amikor rájöttem, hogy Candace valóban törődik a bátyjával, öccsével. Aggódik érte, szereti. Csak egyszerűn neki is megvolt az élete, és a saját problémái. De a telefonbeszélgetés a végén, azt hiszem akkor kezdtem el újra sírni, de akkor már a végéig. Először azt hiszem akkor tört rám a sírás, amikor Sam (Emma Watson) rájön, hogy Charlie (Logan Lerman) magányos, nincsenek barátai, hisz a legjobb barátja, nemrég lelőtte magát. Az és ahogy Patrick tósztott mond rá, és elhangzik az egyik fontos mondata a filmnek.
"Nem gondoltuk, hogy van még bárki jófej a suliban, akit érdemes lenne megismerni."
S ő meghatódik, mert nem hiszi el, hogy észrevették. Komoly tartalommal rendelkezik ez az egyszerű mondat, és mint említettem már sokszor, az ilyen dolgokkal meg lehet engem venni, de rendesen. A másik olyan rész, amit jó ha megjegyzünk a filmből.
"We accept the love we think we deserve."
"Azt a szeretetet fogadjuk el, amit úgy hiszünk, hogy megérdemlünk."
Annyira igaz. Talán ennél is sírtam? Már nem rémlik. :P Gyönyörű film, és a végén jövünk csak rá igazi drámaiságára, mikor lelepleződik Charlie múltja, megérjük a miérteket. Csak ajánlani tudom, és remélem, Ti is átérzitek majd, megértitek majd, miről szól ez a film, mit üzen nekünk.
|