-F�lsz? – Majd kezeivel finoman v�gigsim�tott arcomon, s nem engedte, hogy m�sra n�zzek. Csak az � szemeibe.
-Nem. – Egyszer� volt a v�lasz, m�gis k�telyeket sz�lt.
-Neeem? Pedig kellene. Rettegj. – mintha menek�ln�m kellene el�le. De m�gis �reztem, hogy biztons�gban vagyok a karjai k�zt. A var�zsa mag�val ragadodott, �s nem volt menekv�s. Egy pillant�s, egy mosoly, �s �r�kre elvesztem. �reztem a karjait mindenhol, a l�bamon, a derekamon, az arcomon, �s a sz�vemben. �t �reztem.

Pr�b�lkozott, felm�rte a hat�rokat. �jra �s �jra kezdte.
-A hat�rvonalon s�t�lsz.
- Szeretek ott j�rni. – mondta nevetve, �s karjai �jra k�r�lvettek.
Nem adta fel, egy mosoly, egy �lel�s, �s �reztem, megtenn�m. De m�gsem.

-Gy�va vagy. – mondta ki v�g�l a nyilv�nval�t.
-Sosem �ll�tottam ennek az ellenkez�j�t.
-J� �rz�s gy�v�nak lenni?

A v�lasz nem j�tt az ajakmra, csak �reztem, hogy fokozatosan elt�vol�dik t�lem, �s nem voltam k�pes tenni ellene. Hogy v�laszolhattam volna? Hisz m�g magamnak sem valottam be, ezt az igazs�got. Id� kell.

-Elmenjek? – j�tt a halk k�rd�s.
-Menj ha menni akarsz, �n nem tarthatlak itt. – az er�tlen v�lasz ut�n, tudtam, hogy elvesztettem.

F�ltem, �s eltasz�tottam �t. Ha gy�va vagy, nem tarthatod meg.

Behunytam a szemem, �s � els�t�lt.